Seven

 Egy idő után Renée rájött, hogy ha a srácok seggét bámulja nem fogja egy sem megszólítani, úgyhogy végre-valahára felállt és ketteseben hagyott minket Dan-nel. A csaj egy cseppet pasifüggő, de tudom, hogy ha beleszólok, csak kapok egy rohadtnagy oltást és elmegy.
 Dannel kiegyeztünk a.. Min is? Jah, hogy ha kérdezik, hogy mi történt az ablakkal, akkor az iskola parkolójában betörték. Nehéz elhinni, de a kíváncsi illetőnek muszáj lesz. A hazafelé úton nem bírtam ki, úgyhogy megkérdeztem, hol vagyunk.
 - Lövésem nincs. Annak örülök, hogy nem támadtak meg a... - itt egy másodpercre megállt - a pókok.
 - Félsz a pókoktól?
Megvonta a vállát, majd továbbra is görcsösen nézte az utat. Hátulról besüvített a szél, gondolom a fülem holnapra be lesz gyulladva. Hipochonder üzemmód bekapcs.
 Nem értem, hogy bírja pislogás nélkül olyan sok ideig. Csoda, hogy nem jöttek ki a Guinnesses pasik, hogy ő lesz a következő sokideigbírompislogásnélkül díjas.
 - Gondolom most azt várod, hogy beavassalak a részletekbe.
 - Ja.
 - Kábé tizenkét évvel ezelőtt történt. Az unokatestvérem eljött hozzánk Londonba, mert a szüleivel a kapcsolata eléggé hadilábon állt. A jókedve még a béka seggénél is mélyebben volt, úgyhogy elvittük egy gigamegaszuper állatkertbe. Volt egy ilyen éjjeli ház, ahol a sötétben gázoltál át a pókok és kukacok közt. Loghain nem volt túl finnyás az ilyen undorító dolgokra, úgyhogy megfogott egy madárpókot és belerakta a nadrágomba.
 - Egyre szimpatikusabb ez a gyerek. Ő volt a tejszínhabos csávó?
 - Aha.. Sápadt vagy...
Megvontam a vállam. A cipőfűzőm felettébb érdekesnek tűnt, úgyhogy elkezdtem azt bámulni.
 Bámészkodásomat egy kósza vörös pötty zavarta meg, amit a ruhámon pillantottam meg. A kórházi eset óta rögtön az orromhoz kapom a kezem, hogy ha vért látok a közelemben.
 - Candice.. JESSZUS, JÓL VAGY? - nézett rám. Dudálás hallatszott és mind a kette felkaptuk a fejünket. Két választási lehetőségünk volt: vagy karambolozunk, vagy nekihajtunk egy fának.