Eight - The end

Életemben harmadjára vagyok kórházban. Először annál az ominózus mandulaműtétnél. Utána akkor, amikor megijedtek, mert vérzett az orrom. És most.
 Kinyitottam a szemem. Körülnéztem a szobában. Az éjjeliszekrényen Dr. Pepper üveg állt egymagában és egy üdvözlőkártya apámtól, hogy legyek jobban, a sablonos szöveg, amit a titkárnője ír. Jellemző. Ha nem üzleti úton van, akkor.. Mikor szokott egyáltalán otthon lenni. Sóhajtottam egyet, majd felkeltem az ágyból. Furcsálltam egy kicsit, hogy teljesen üres az épület. Egy rohangáló picsaszoknyás nő sincs, senki sem bőg a folyosón és ecseteli a szörnyű életét. Minden tiszta volt, ami eléggé szokatlan ezen a helyen. Egyetlen egy szobában égett a villany, az a góré irodája volt. Hogy őszinte legyek, azt hittem, nincs a kórházakban külön irodája a nagyasszonynak. Benyitottam az ajtón, és tényleg egy nő fogadott. Esküszöm, hogy csak tippeltem. A nőci felnézett a papírok közül, majd rám villantott egy széles mosolyt.
 - Már vártalak, Candice.
 - Engem?
 - Igen. Tudod.. Amúgy sem lett volna túl sok időd hátra..
 - Tessék? - vágtam közbe. - Milyen baromságokat hord össze?
 - Meghaltál volna, drágám. De most a barátod a kezemre játszott. Rákos voltál.
 - Akkor én most kinyúltam? Bármit megtehetek? Végül is.. Már senki nem irányíthat. Nincsenek idegesítő szülők, hülye tanárok..
 - Hé, azért itt is van egy főnök.
 - És.. Ez csak ennyi? Vagy van egy találós kérdés, amivel elmehetek valahová? Mit kell csinálnom?
 - Választanod. Igazából van egy olyan lehetőség, hogy tovább élhetsz.. De ezt ki választaná?
 - Én.
 - Micsoda?
 - Vannak, akiktől még el kell búcsúznom. Úgyis mindjárt kinyiffanok.
 - Ha ezt választod.. Ám legyen.
A nő suhintott egyet a kezével, majd eltűnt.
 Ugyan az a kép fogadott a szobában, csak ültek az ágyam mellett. Megkönnyebbülésem jeléül sóhajtottam egyet, majd ránéztem az éjjeliszekrényre. Ugyan az, csak több üdvözlőkártya és egy csokor virág. Cukiiiii. Felültem, mire Dan, aki már majdnem eldőlt az álmosságtól, megbökte Pete oldalát, és mind a ketten tágra nyílt szemekkel bámultak.
 - Nem láttatok még fehér embert? - kérdeztem gúnyosan.
Dan elmosolyodott. Visszatértem. Végleg.