Eight - The end

Életemben harmadjára vagyok kórházban. Először annál az ominózus mandulaműtétnél. Utána akkor, amikor megijedtek, mert vérzett az orrom. És most.
 Kinyitottam a szemem. Körülnéztem a szobában. Az éjjeliszekrényen Dr. Pepper üveg állt egymagában és egy üdvözlőkártya apámtól, hogy legyek jobban, a sablonos szöveg, amit a titkárnője ír. Jellemző. Ha nem üzleti úton van, akkor.. Mikor szokott egyáltalán otthon lenni. Sóhajtottam egyet, majd felkeltem az ágyból. Furcsálltam egy kicsit, hogy teljesen üres az épület. Egy rohangáló picsaszoknyás nő sincs, senki sem bőg a folyosón és ecseteli a szörnyű életét. Minden tiszta volt, ami eléggé szokatlan ezen a helyen. Egyetlen egy szobában égett a villany, az a góré irodája volt. Hogy őszinte legyek, azt hittem, nincs a kórházakban külön irodája a nagyasszonynak. Benyitottam az ajtón, és tényleg egy nő fogadott. Esküszöm, hogy csak tippeltem. A nőci felnézett a papírok közül, majd rám villantott egy széles mosolyt.
 - Már vártalak, Candice.
 - Engem?
 - Igen. Tudod.. Amúgy sem lett volna túl sok időd hátra..
 - Tessék? - vágtam közbe. - Milyen baromságokat hord össze?
 - Meghaltál volna, drágám. De most a barátod a kezemre játszott. Rákos voltál.
 - Akkor én most kinyúltam? Bármit megtehetek? Végül is.. Már senki nem irányíthat. Nincsenek idegesítő szülők, hülye tanárok..
 - Hé, azért itt is van egy főnök.
 - És.. Ez csak ennyi? Vagy van egy találós kérdés, amivel elmehetek valahová? Mit kell csinálnom?
 - Választanod. Igazából van egy olyan lehetőség, hogy tovább élhetsz.. De ezt ki választaná?
 - Én.
 - Micsoda?
 - Vannak, akiktől még el kell búcsúznom. Úgyis mindjárt kinyiffanok.
 - Ha ezt választod.. Ám legyen.
A nő suhintott egyet a kezével, majd eltűnt.
 Ugyan az a kép fogadott a szobában, csak ültek az ágyam mellett. Megkönnyebbülésem jeléül sóhajtottam egyet, majd ránéztem az éjjeliszekrényre. Ugyan az, csak több üdvözlőkártya és egy csokor virág. Cukiiiii. Felültem, mire Dan, aki már majdnem eldőlt az álmosságtól, megbökte Pete oldalát, és mind a ketten tágra nyílt szemekkel bámultak.
 - Nem láttatok még fehér embert? - kérdeztem gúnyosan.
Dan elmosolyodott. Visszatértem. Végleg.

Seven

 Egy idő után Renée rájött, hogy ha a srácok seggét bámulja nem fogja egy sem megszólítani, úgyhogy végre-valahára felállt és ketteseben hagyott minket Dan-nel. A csaj egy cseppet pasifüggő, de tudom, hogy ha beleszólok, csak kapok egy rohadtnagy oltást és elmegy.
 Dannel kiegyeztünk a.. Min is? Jah, hogy ha kérdezik, hogy mi történt az ablakkal, akkor az iskola parkolójában betörték. Nehéz elhinni, de a kíváncsi illetőnek muszáj lesz. A hazafelé úton nem bírtam ki, úgyhogy megkérdeztem, hol vagyunk.
 - Lövésem nincs. Annak örülök, hogy nem támadtak meg a... - itt egy másodpercre megállt - a pókok.
 - Félsz a pókoktól?
Megvonta a vállát, majd továbbra is görcsösen nézte az utat. Hátulról besüvített a szél, gondolom a fülem holnapra be lesz gyulladva. Hipochonder üzemmód bekapcs.
 Nem értem, hogy bírja pislogás nélkül olyan sok ideig. Csoda, hogy nem jöttek ki a Guinnesses pasik, hogy ő lesz a következő sokideigbírompislogásnélkül díjas.
 - Gondolom most azt várod, hogy beavassalak a részletekbe.
 - Ja.
 - Kábé tizenkét évvel ezelőtt történt. Az unokatestvérem eljött hozzánk Londonba, mert a szüleivel a kapcsolata eléggé hadilábon állt. A jókedve még a béka seggénél is mélyebben volt, úgyhogy elvittük egy gigamegaszuper állatkertbe. Volt egy ilyen éjjeli ház, ahol a sötétben gázoltál át a pókok és kukacok közt. Loghain nem volt túl finnyás az ilyen undorító dolgokra, úgyhogy megfogott egy madárpókot és belerakta a nadrágomba.
 - Egyre szimpatikusabb ez a gyerek. Ő volt a tejszínhabos csávó?
 - Aha.. Sápadt vagy...
Megvontam a vállam. A cipőfűzőm felettébb érdekesnek tűnt, úgyhogy elkezdtem azt bámulni.
 Bámészkodásomat egy kósza vörös pötty zavarta meg, amit a ruhámon pillantottam meg. A kórházi eset óta rögtön az orromhoz kapom a kezem, hogy ha vért látok a közelemben.
 - Candice.. JESSZUS, JÓL VAGY? - nézett rám. Dudálás hallatszott és mind a kette felkaptuk a fejünket. Két választási lehetőségünk volt: vagy karambolozunk, vagy nekihajtunk egy fának.