Six (part two)

Néccázhússzal hajtottunk az úton. Tudtommal a tengerpart sokkal közelebb volt a mi utcánkhoz, de inkább nem kérdezősködtem.
 Dan idegesen markolászta a kormányt, mire egyszer csak egy pattanás és üvegtörés. Na basszus, mi lehet ez?
 Ösztönösen hátrafordultam, mire egy széttört hátsóablak látványa tárult elém. Na basszus. Lehúztunk a legközelebbi pihenőhelynél, amit történetesen egy Starbucks mellé építettek. Várjunk csak.. Pihenőhely? Lol, hol vagyunk? Tudom, hogy reagál rá, ha lelövök egy meglepetést, vagy valami olyasmit..
 Bementem a kávézóba és rendeltem egy chococinot.. Illetve akartam, de valaki megállított.
 - Öhm.. Nem tudná megmondani, hogy merre találom innen a.. CANDICE, TE VAGY AZ?? - kérdezte egy számomra ismeretlen hang.
 - Őőőő.. ja, én vagyok. De te.. - Nem, még mindig nem jöttem rá. Szőke haj, barna barna szem, bronzos bőr... - Renée?
 - Csak leesett végre!
 - Mióta is láttuk egymást utoljára? Oviban?
 - Igeeen! Azóta semmit sem változtál.. - itt elakadt a szava - mármint.. Jesszus, de jól nézel ki! Már nem akarsz vörös hajat?
 - Nem, nekem csodás az is, ha Patrick hajáét nézegethetem.. Illetve.. izéé..
 - Még mindig bele vagy zúgva?
 - Fúj, dehogy.. - oviban halálosan szerelmes voltam Patrickbe. Talán azért, mert akkor még nem ismertem ennyire. - De mesélj.. mi van veled?
 - Szerintem üljünk le, mert egy bazira hosszú történet következik.. Ha még így is kíváncsi vagy rá.
 - Ha nincs benne túl sok nyálas rész, akkor még két óráig is itt ülök veled. Vagyis kevesebb, mert kint várnak.
 - Kiiiiiiii?
Büszkén kihúztam magam, és ezt feleltem:
 - A barátom.
 - És én erről nem is tudtam...?
 - Mivel több ezer Renée Valdez van fent facebookon, nem találtalak. És időközben beszőkültél, szóval csak azért sem foglak felismerni a profilképről.
 - Jó, oké. Tee, látod amit én?
 - Mire gondolsz?
 - Arra a helyes pincérsrácra.
 - Hogy kerültél ide?
 - Mi? Ja, az unokatesómékhoz jöttem. Apám nem engedte, hogy kivegyem a részem a temetés szervezéséből, ezért eljöttem.
 - Temetés?
 - Ja, meghalt anyám.
 - Sajnálo..
 - Ne sajnáld, utáltam. - vágott a szavamba, és leintette a pincért. - Két szimpla kávét kérek.. - rendelt, miközben a szexisvagyokdenagyon mosolyát öltötte magára. Igen, ezt a nagycsoportban tökéletesítette. Mindent megkapott. Csak úgy dőltek felé a szerelemről vajmi' keveset tudó kisfiúk, de mi jártasak voltunk a témában. Egyik szülinapomra Pete-től egy felvilágosító könyvet kaptam ajándékba. Köbö voltam vagy öt éves, de nem zavarta.
 Épp bele akartam szólni, hogy a rendes kávét csak akkor iszom meg, ha kényszerítenek, de Renée
 túúúúlságosan is sokat szemezett a sráccal, akinek látszólag volt barátnője... illetve barátja.
 - Basszus, mindig a buzikat fogom ki. MI A FRANCÉRT NÉZNEK KI OLYAN JÓL?
 - Mert be akarják cserkészni a srácokat.. Ezt inkább nem folytatom.
 - De honnan tudsz ennyit... Ott egy másik helyes srác - pirult el.
 - Őt meg felejtsd el..
 - Kitalálom : ő a barátod.
 - Beletrafáltál.
Dan odajött hozzám, és a fülembe súgta:
 - A jó hír, hogy a galamb túlélte. Viszont az ablak totálkáros lett.