Kiengedtek a kórházból, és első dolgom az volt, hogy felvegyem a telefont. Hogy kit akartam tárcsázni? Nem tudom. Csak beszélgetni akartam valakivel. Bárkivel. Mandy megadta a számát, mielőtt kijöttem volna. Bepötyögtem, majd a fülemhez emeltem a telóm. Üzenetrögzítő. Klafa. Dant nem hívom, mert 99,9%, hogy idegesíteném. Csörög a telefonom. Dant mégsem idegesítem annyira, mert az ő nyelvnyújtós képe díszelgett a képernyőn. Elvileg senkinek sem kellett volna látni ezt a fotót, de már Mandy is röhögött rajta egy sort..
Szóval felvettem, és a jól ismert mély hang szólt bele:
- Őőő.. szia, ki tudsz nézni az ablakon?
- Á, nem, a pincébe vagyok bezárva. - közöltem vele, miközben az ablakhoz sétáltam. Az autója orrán ült
és gondolom engem keresett a szemével. Megtalált és mosolyra görbült a szája.
- Megvagy. Izéé.. őő.. Tudod, tavaly nyáron vissza kellett mennem Londonba egy időre.. Illetve végig ott kellett lennem.
- Igen, tudom. Az őrületbe kergettelek a folyamatos hívással.
- Heh, ja...
- Igazából én is kérdezni akartam valamit..
- És eljö.. Ja, mondd el te.
- Nem udvariaskodj, vagy kiakadok, mint a taxióra.
- Naszóval.. Nem tudnál eljönni velem a tengerpartra? Rég nyeltem sós vizet.
- Kábé mennyire rég?
- Ha tovább kérdezősködsz, elmegyek egyedül. Egyébként 5 éves koromban mentünk le utoljára a tengerpartra.
Hirtelen elképzeltem egy ötéves kis Dant, aki eszeveszetten ugrál a habok közt és pecsenyére sül a napon. Mégse sikerült, mivel elég nehéz úgy kitalálni, hogy 16 éves korában láttam először.
Felkaptam magamra az első kézbe eső fürdőruhám, amit végül lehámoztam magamról, mert kicsi volt. Öt perc kotorászás után megtaláltam a fekete bikinim. Rávettem egy ruhát és leszaladtam a lépcsőn. Meg se vártam anya kérdését, nem akartam neki magyarázni, hogy van egy pasim. Ja, nem tudja. Szó szerint kivágtattam a házból és csak Dan mellett álltam meg.
- Köszi, hogy kiszedtél. Azt hittem, hogy ki kell másznom az ablakon, mert amikor itthon van, egy faggatás kíséretében ha elenged.
Elmosolyodott és átölelt. Bevágódtam az anyósülésre és elindultunk a tengerpart felé. Dan őrült vezetési módját már volt alkalmam megismerni, úgyhogy már nem éreztem azt út közben, hogy két másodperc után visszanézhetem a heti étrendem.
Szóval felvettem, és a jól ismert mély hang szólt bele:
- Őőő.. szia, ki tudsz nézni az ablakon?
- Á, nem, a pincébe vagyok bezárva. - közöltem vele, miközben az ablakhoz sétáltam. Az autója orrán ült
és gondolom engem keresett a szemével. Megtalált és mosolyra görbült a szája.
- Megvagy. Izéé.. őő.. Tudod, tavaly nyáron vissza kellett mennem Londonba egy időre.. Illetve végig ott kellett lennem.
- Igen, tudom. Az őrületbe kergettelek a folyamatos hívással.
- Heh, ja...
- Igazából én is kérdezni akartam valamit..
- És eljö.. Ja, mondd el te.
- Nem udvariaskodj, vagy kiakadok, mint a taxióra.
- Naszóval.. Nem tudnál eljönni velem a tengerpartra? Rég nyeltem sós vizet.
- Kábé mennyire rég?
- Ha tovább kérdezősködsz, elmegyek egyedül. Egyébként 5 éves koromban mentünk le utoljára a tengerpartra.
Hirtelen elképzeltem egy ötéves kis Dant, aki eszeveszetten ugrál a habok közt és pecsenyére sül a napon. Mégse sikerült, mivel elég nehéz úgy kitalálni, hogy 16 éves korában láttam először.
Felkaptam magamra az első kézbe eső fürdőruhám, amit végül lehámoztam magamról, mert kicsi volt. Öt perc kotorászás után megtaláltam a fekete bikinim. Rávettem egy ruhát és leszaladtam a lépcsőn. Meg se vártam anya kérdését, nem akartam neki magyarázni, hogy van egy pasim. Ja, nem tudja. Szó szerint kivágtattam a házból és csak Dan mellett álltam meg.
- Köszi, hogy kiszedtél. Azt hittem, hogy ki kell másznom az ablakon, mert amikor itthon van, egy faggatás kíséretében ha elenged.
Elmosolyodott és átölelt. Bevágódtam az anyósülésre és elindultunk a tengerpart felé. Dan őrült vezetési módját már volt alkalmam megismerni, úgyhogy már nem éreztem azt út közben, hogy két másodperc után visszanézhetem a heti étrendem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése