Two

Rohadtul félek. Dan szerint csak kapunk egy "Ejnye, gyerekek" kezdetű fejmosást és elenged minket. Mrs. Cartell kijött az irodából és szólított minket.
 - Én voltam a hibás, én rángattam bele őket - jelentette ki Patrick összeszorított fogakkal, amikor beértünk.
 - Mi? Miről beszél?
 - Nem arról van szó, hogy lógtunk?
 - Hogy mit csináltak? És nem. Az évzáró sulidiszkóról van szó.. Egyetlen embert sem tudtunk megkérni, hogy biztosítson valami zenei aláfestést.. Itt jönnek a képbe maguk.
 - És minket Candice-szel ez hol érint? - kérdezte Dan
 - Tudtommal maguk is zenélnek..
 - Mi? Nem, én nem.. - ellenkeztem.
Mrs. Cartell egy füzetet csúsztatott elém. Az enyémet. Basszus, az udvaron hagytam.
 - Maga tudja. Ha jól tudom, Smith, maga igazán jól énekel. És esetleg Wentz (Itt elpirult) barátnőjét is rábeszélhetné. És ha végigcsinálják, akkor azokból a tantárgyakból, amikből bukásra állnak, elintézem, hogy meglegyen a hármas. Viszont most elmehetnek. És el ne felejtsék: ma 2-kor elzárás Stump barátjuk jóvoltából.
Kiléptünk a szobából, majd Pete rögtön letámadta Patricket, hogy mégis miért mondta.
 - Jóvanna', nem tudhattam, hogy nem tudja, hogy lógtunk.
 - Kapsz egy díjat a mondat összerakási képességedért. Amúgy már 10 perce becsöngettek. Mit csináljunk?
 - Utolsó óra.. Menjünk haza. Aztán majd visszajövünk, leüljük azt az izét és elhúzunk.  Az ősök amúgy sincsenek otthon, nem tudnak meg semmit az egészből. És minden veriheppi lesz.
 - Kivéve, ha a tanárok be nem köpnek.. - riposztoztam, majd Danielre néztem. Lehajtott fejjel hallgatta a vitánkat.
 - Muszáj mindig ilyen derűlátónak lenned?
Megvontam a vállam, majd elindultam a kapu felé. Mikor Daniel mellé értem megfogtam a kezét és húztam magammal. Dan elpirult, Patrick pedig dühös és féltékeny pillantásokat küldött felé. Kiértünk az utcára, de én még mindig szorongattam a kezét, viszont ő sem akarta elengedni az enyém.
 - Mrs. Cartell azt hitte, hogy a barátnőm vagy.. - nevetett. Jó lenne. De ezt neki szemtől szembe ne merném elmondani. Út közben Dan közölte, hogy a legközelebbi kávézóba be kell kísérnem, mert kell neki egy normális lötty. Én vettem magamnak egy sütit és leültünk az egyik asztalhoz. Ahogy beszélgettünk most vettem észre először enyhe angol akcentusát. Elmosolyodtam, majd beleittam a kólámba - Dan ragaszkodott hozzá, hogy vesz nekem egyet.
 - Gyanúsan mosolyogsz.
 - Valóban? - kérdeztem vissza, pedig éreztem, hogy a szám végét össze lehetne kötni a fülemmel. - Jesszus, 2 óra 10 perc.
Dan is az órájára nézett és elkerekedett a szeme. Felkapta a táskáját és kiszaladtunk a kávézóból. Két perc múlva az alagsorban lihegtünk a büntetőszoba előtt. Kopogni akartam, de az ajtó magától kinyílt.
 - Szándékoztak ideérni? Ezt a tíz percet még leülik.
Bevágtam magam az egyik padba és elővettem az egyik könyvemet. Furcsa, hogy most csak a mi négyesünk volt a teremben.
 Dan átadott egy cetlit ezzel a felirattal: "Akkor még áll a délután?". Gyorsan ráfirkantottam a választ (Nálunk is lehetünk, mivel az ősök nem lesznek otthon, Pete-ék meg biztos elmennek valahová) és átdobtam a padjára. Sajnos ez a titokzatos tanárnő, akit még életemben nem láttam kiszúrta az eseményeket és kitépte Dan kezéből a cetlit. Elérzékenyült arccal visszaadta az lapot Dannek és leült az előttünk levő padra.
 - Juj, ti egy pár vagytok? Mióta tart a kapcsolat? Bocsánat, hogy így beleütöm az orrom, de "szabadidőmben" párkapcsolati tanácsadóként tevékenykedem.
 - Nem..
 - Mi nem járunk..
 - Csak szimpla barátság.
 - Ennyi az egész.
 - Olyan édes, ahogy befejezitek egymás mondatát! És ez elszomorít. Olyan szép pár lennétek együtt..
Daniellel elkerekedett szemmel néztünk egymásra, miközben Patrick és Pete felborult a székkel, úgy röhögtek. Reménykedtem, hogy a tanárnő érdekes megnyilvánulása közben elfelejtette a késésünket.